Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Felkűdte Faírtóval. A két törpét együtt. Majd osztán utdjjára ú' lesz! Mosmán tf várja lefele a kosarat. Oszt nem teszi bele csak a botját, oszt hátha elvágják a kötelet, oszt hátha lejesik. Ha a botot nem ejtik le, akkor ú'tet se. LÍ megállt férrehellyen egy kicsit. Várt egy darabon. Oszt akkor lepüffent a bot,leejtettík,elvágták a kötelet. Tudta, hogy mán ú'tet nem viszi fel senki se, mer azok nem mondják. A kisasszont meg elviszi Faírtó,hogy ú' mentette meg. Megeskettette a kisasszont Faírtó, hogyha azt nem mondja, hogy ú mentette meg, hát agyonüti! Hát nem merte asz mondani a világír se, hogy nem Cí mentette meg, mer mán Mackó Feri odale maradt. Asz tudták, odamarad örökre. (Csalás vót, egye le a fene!) Mackó Feri csinált egy nyílpuskát,oszt járkált ott a zalvilágba vadászni, össze-vissza. Vót ott madár is. Hát nem tudott micsinálni, múlatta magát,ahogy tudta. Hát eccer, níz szíj jel, hát mit lát? Egy trucc-madarat, egy kissziklán. Cílbaveszi. De ja madár megszólal, aszongya: - Ne ltfjj, ne lú'jj! Mer magadat tanálod! Aszongya Mackó Feri: - Ugya, hogy lehet az, hogy felfelé tartom a fegyverem, oszt engem írjén? Mondd el hát,miféle módon írne engem, ha tíged cílozlak? - Hát csak azír - aszongya -,hogy év vagyok az az egyetlen lény, aki felvihetlek a nap alá! De, ha meglussz, senki fel nem visz soha! - Akkor vigyél hát! - mer ú mán szeretett vóna rögtön felmenni. De nem lehetett! Aszmongya: - Hallgass meg! Van itt egy fehír nyúl az erdőbe,asz meg kell fogni, osz megnyúzni! Segítek maj én megfogni! A 67