Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Mackó Feri vándorbotja! Az apja csináltatott neki olyan ruhát bú'rbül, hogy könnyen meg se lehetett sebezni, olyan eró's ruha vót. Az annya meg olyan tarisznyával sütött neki pogácsát,hogy én nem bírtam vóna el. De Mackó Feri vitte a botot is! Nem kereste a jó utat! Mindig az erdőben bukdácsolt, a legsűrűbb hellyeken. Tátottszájjal ment neki eccer az oroszlán. Hjaj,lelkem! A nagy bottal vígigvágott rajta:ott maradt azon szent módón, mint egy lángos! Nem fiit a! Úgy bizon. Kiírt az erdőbú'l, nagy városra akadt. Látja, hogy páncélos vitézek rettenetes készülnek ott. De sokon,nem csak egy-kettő. Egísz csapatjávai! Tudakolddzik: - Hova mennek ezek olyan borzasztó erővel? (Hercegfijúk vdtak, segédjek vöt. - Maga jobban tudja, hogy milyen segédjek van az úri fijúknak, aki megy segédkezni.) - Hát osztán azt mondják: - Hát te nem tudod, hogy a királykisasszont ellopták a toronszobábúl? Most azután mennek, oszt aki megtanájja, azé lesz! A toronszobába aludt,nyitva vöt az ablak,komornak őriztík, ott vihettik ki! Három komorna őrizte az ajtónál, ott vihették ki! (Az ablakon kihúzták,egye le a fene a bélit! Mindig vót ellenségi a jó embernek!) Gondolta oszt Mackó Feri, hogy neki is jó vóna azon az úton indulni. Hát ügyi: egy ember,maga? Néki nincs segédje, mint a többijeknek, hát lemondott rúlla. Nekiment az erdőnek megint. Hát ahogy mengyen, hát lássa, hogy egy ember nyövi ott a fát, az erdőbe. Meglehetős vastag fát: tövestú'l húz kifele, rak csomóra. E se játík vót! Köszön neki Mackó Feri. De csak olyan fél fejjel fogadta; fogadta, de típte a fát tovább. - Nem jó vóna, ha segítenék egy kicsit?