Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Savanyú lenne neked akkor az alma, öcsém! - Látta, hogy fijatalember. Feri nem szólt semmit. Letette a nagy tarisznyát,meg a botot,hozzákezdett cibálni a fát. Akkor mondja a másik, hogy: - Nem jól níztem meg a zidegent, mert még vastagabb fát kihúz, mint én! Nahát osztán; cibálták egymás kedviírt! Eccer aztán aszmongya, ammék kezdte: - Jól van, rendbe van! Mackó Feri kérte tűile: - Hát nem kell tovább? - Nem - aszmongya -,amit rámbíztak,azt rendbetettem. - Mit akarnak itt csinálni? - Valami nyaralót, egy herceg. Ettül is asz követelte, hogy: - Nem tudod a királyrúl, hova ment? - Nem a rossznyavalyát, dehogynem! - Hogy hínak tíged,kedves barátom? - kírte Mackó Feri attúl, aki cibálta a fát. - Engem "Faírtó"-nak hínak, ahun szüksíg van rám, ajánlkozok. - Hát akkor te a világot járod? - Igen - aszongya -, én asz járom. - Hát én is asz járom. - mondta Mackó Feri. - De én megszerettelek tíged, hát jer velem! Elindultak ketten, a két erős ember. Hát oszt, odajírtek egy folyóho. De jött nem láttak semmit se,hogy ladikot, vagy hidast vagy valamit. Ekkor lássák,hogy egy kis törpe ott frostokol. Meg se látták vóna.ha egy csomó szakálla nem lett vóna.mint egy rudas széna,mellette. Aszongya neki Mackó Feri: 60