Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

meg! így, meg úgy! - sz, így gúnyolták. Akkor megfogta két fijúnak a hátát, oszt úgy összeverte üköt, hogy csupa vires lett; megfogta a hátát, oszt jól összepüfölte. Akkor megint azoknak az apja panaszra ment, hogy: - Parancsojjík a fijának,mer összeverte ükét, hát elvette az egíssígit! Hát akkor megin pirongatta az apja. Nem tehettek egyebet. Ez magával érthető. Aszongya: - Apám!Én nem tudok lenni ebbe a fülledt szobába,engeggyík engem,amere a kedvem tartja!Maj visszagyövök anynyi mesével, hogy nem gyó'zi apám halgatni ! - Na, fi jam! Hát itt van a fegyvertáram! Magad vagy a háznál, terád marad, de ne menny sehova! - Jaj, apám! Hisz csak játíkszer az a fegyver! Nekem nem olyan kell. Egy nagy bot. De erőss legyik az a bot! Kiküdött az apja kit embert az erdó're, hogy hozzanak egy tó'gyfa rudat! - Amilyet elbírtak, hozta is a kit ember, úgy, hogy folyt a zizaccság mindeggyikrul. Lelöktík otthon. - Akkor kiment Mackó Feri, megfogta a fílvígít, megcsavarta a feje felett: mind olyanokra hasadozott,mint egy masinszál (gyufaszál). - Ha e nem igaz, a többi se! - Engedje meg,apám,hogy én rendejjek magamnak botot! Elment a vasgyárba, oszt olyan botot rendelt, mint erkélyek alatt vannak: vasoszlopok! így vót! Hát így van írva akkor. Na, hozzák a gyárbul a Mackó Feri botját: négy igáslú! Bezon. A vót oszt a valami! Mikor megállt az apja házánál a nígy igáslú,hát az apja futkosott,hogy híjjon embereket, aki levegye. Feri meg kilépett, oszt megfogta a vígit, megforgatta a feje felett, oszt olyat vágott a fó'dre, hogy elhemperedtek, akik ott vótak. Hát oszt: e lett 58