Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

keltik vissza! A követ odaborította, oszt akkor űk elmentek ílelem után, a medvék. Hát e minden nap így folyt! De josztán törtínet lett, mer mán viselős lett a menyecske, oszt megszületett a gyerek! E lett oszt MACKÓ FERI! Mer mackdbaralangba született. Bizon. LÍ maga keresztelte meg, a zannya: - Feri leszel, Mackó Feri! - Pedig hát Varga vót az apja. Jól van. Hát csak nyó'tt a gyerek. Mikor oszt nyó'tt, kivitte az annya magával a napfínyre.Tanította imátkozni, mikor mán olyan vót.Meg beszílt neki az emberek szípsígírul meg .jósagárul. Meg a szíp házakrűl. Aszmongya a gyerek : - Anyukám! Hát mir nem mennyünk mink oda.ahun a szíp emberek laknak? - Hát nem látod,hogy elfelejtik azt a nagy követ elgörgetni, osz nem tuggyunk kimenni! - Hisz a nem baj, anyukám! Elhárítom én! - Nehéz a, kisfijam. De ja fiju oda jis ment,oszt úgy meglógászta mán akkor elsó' intrádába, hogy majd elesett a kú' onnét. Bizon! Hát osztán,másik nap mán estefele megín hozzáfogott a kölyök, a fattyú, oszt el is lökte. - Jaj, te gyerek! Húzzuk vissza, mer gyönnek mán ilyenkor haza a medvék, oszt útbatanálnak: szíjjelszednek! Maj reggel elmennek a medvék, akkor lökik el! El is löktík, másnap reggel. Akkor ugyanazon a gyalogúton, ammeken a medve odahajtotta, azon visszament a tŐgyfáho, ahonnét elment. A zura meg akkor is ott vót a tó'gyfa alatt. Várta. Mi Ilyen öröm lett ott! (Csak tessík meggondolni, hogy ment az asszon, de mán a fi jávai! Nem maga!) A zasszon elkezdett kijabálni: 56