Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

elvétve. Pl.: "a kéét törpét. ": "Kiseétált. ") Ennél gyakoribb nála az "ié" diftongus használata: Pl. : "gyönyörűszióp". Ha azonban a táji hatás erósebb az irodalminál, akkor nem az "i ", hanem az "é" a csökkentett nyomatékú hang. És most lássuk az északkeleti nyelvjárásterület Görbedinéi megtalálható példáit: A magánhangzók megnyúlása. "A magánhangzók megnyúlásának egyik nevezetes esete az,hogy az északkeleti nyelvJárás terű le ten megnyúltak a rövid magánhangzók, ha velük ugyanegy szótagba tartozó 1, r,J következett utánuk. *o Görbedi Istvánnál: "lelkem", "ara", "maj", "mekhdtt". Görbedi a beszédében általánosan "e~-t használ,azonban röviden ejti:"e". De a többi magánhangzót is! Ebben a munkában éppen ezért az "a" nem illabiális (palóc), hanem Görbedi rövid kiejtését jelöli.Ennek következménye az is, hogy az "é" nagyon sokszor egy fokkal zártabb lesz nála: "e". Pl.: "Szemet" (szemét), "villanyéi" (villanyél), "kötél " (kötél). A birtokrag szintén zártabb lett egy fokkal a szóhasználatában. Pl.: "Híri " (híre). Legfeltűnőbb mondattani sajátossága, hogy a jelentő' mód jelen ideje helyett minden esetben a felszólítómodnak többes első' személyét használja. Pl. : "Mennyünk "(megyünk). Ragozásban a -hoz, -hez, -höz helyragok helyett a "-nál, -nél" ragokat használja. Pl.: "Kűdött egy gyereket a bátyjánál." "Ereggy be vele a kovácsnál. " A tárgyrag kötóhangzdja nyelvhasználatában: az e egy fokkal zártabb: ö - üköt (2.sz. mese). Végezetül:Görbedi István nyelvjárásában is megtalálhatók azok a jelenségek, amelyek az összes magyar nyelvjárásterületen általánosan észlelhetők. így pl. az "l"ki41