Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

a hasznos, a mese pedig haszontalan. Mindent ezen a szemszögön keresztül néz és tesz. Az életnek van hasznos és haszontalan oldala; ^ az emberek közt van olyan, aki a társadalomnak hasznára van, illetve kárára van, azaz vannak hasznos és haszontalan emberek. Radikalizmusa a mese társadalmi képletéből eredeztethető, mert a mesében csak két társadalmi réteg található, egyik a jók (hasznosak), másik a gonoszok (haszontalanok) társadalma. A mesei igazságszolgáltatás nála mindenkor a Jók diadalát eredményezi. A Fanyövő mese hőse; Mackó Feri nemcsak azért húzgálja ki a fákat tövestül, hogy erejét fitogtassa - mint erről a hasonló típusú mesékben olvashatunk -, hanem azért, mert az építkezésekhez szükség van a fákra!Soha semmi nem történik nála ok nélkül, a legkisebb epizódban is benne van az utilista szempont. Görbedi István egyéniségéből adódik, hogy mesemondás közben nem azt tartja fontosnak, amit elmond, hanem azt, ahogyan teszi "láthatóvá" a mesélő egyéniségét. A mesemondás olyan terület, ahol legnagyobb szerepe az egyéniségnek van, a népköltészet összes ága között. Ám ebben az esetben is kötelezők az alkotáslélektani szabályok!A népköltészeti alkotás - sem a népdal, a balláda,sem a mese nem vonhatja ki magát az alapvető alkotáslélektani erők hatása alól. Minden alkotáá mögött végső fokon egyéni alkotót, egyéni formálót kell feltételeznünk. ^ A népmesemondás esetében ez az alkotó mindig és kizárólagosan hallgató is! Népdalt, vagy népballadát, annak recitálója - legtöbbször és általánosan - saját gyönyörűségére ad elő; a népmesét azonban annak elmondója mindig mások gyönyörködtetésére szánja! így jutottunk el vizsgálódásaink során ahhoz a leg25