Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

fontosabb tételhez,hogy az egyéniség vizsgálata, a mesélő lélektanának elemzése csak akkor vezethet eredményre,ha a mesélőt:mint a közösség alkotórészét vizsgáljuk. Az egyén vizsgálata önmagában is sok mindent elmondhat nekünk.De ha csak Öt magát vizsgáljuk elszigetelve,körülhatárolva, akkor eleve hiányos néprajzi munkát végzünk, mert csak egy ember tudását írjuk le és nem a paraszti közösség alkotását! 4. A gyűjtésről Azt írja Degh Linda: "Szinte közhely, hogy a mese kollektív ízlést,nem egyénit akar kielégíteni, - éltetője egy hatalmas közösségi ízlés, tehát bizonyos értelemben: tömegcikk. 12 £

z a megállapítás Görbedire csak bizonyos fokig érvényes, u már túlnőtt ezen. Jobb ízlése és veleszületett értelmessége nem a tömegízlést akarja kielégíteni, hanem ezen túlmenően hasznára is akar lenni a közösségnek. Ez érthető is az elmondottakból. Egy alkalommal határozottan megkötötte magát, mondván: - Nem szeretem ezeket mondani (a "haszontalan" meséket M.S.), most majd mondok komolyat! (Tanító meséket. M. S.) S azon a napon valóban csak ilyenek kerültek sorra. Ebből látszik, hogy nem abban akar kielégülni,hogy az olcsó sikereket zsebrevágja, hanem abban, hogy hasznára legyen másoknak.A siker élvezése csak mellékes cél nála.Habár erre is nagy súlyt helyez, mert amikor kb. 30 mesét lejegyeztem tőle, akkor egyszeriben csak kijelentette: - Most mán nem tudok többot! - Az baj. - feleltem. - Mir? - Mert Ortutay Gyulának Fedics Mihály 40-et mondott. 26