Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

ségével ugyanolyan könnyedén, vidám optimizmussal jutott célba, akárcsak "Mackó Feri!" Nem hiába ez a legkedvesebb meséje! Haláláig Zsuzsi lányánál lakott abban a házban, amit még testvéreitől megváltott.Itt mesélgetett,f61 eg a gyermekeknek, akik gyakran felkeresték,különösen tavasszal és nyáron, amikor a kerítés eló'tti kispadon üldögélt. Nem járt sehova, mert nem nagyon látott, mivel szürkehályog húzódott a szemére. 1954 nyarán meghallotta,hogy Sándor fia a feleségével krumplit ásnak a vasút mellett, az o házához nem messze. Elindult, hogy megkeresse őket. De eltévedt a földek között. A fia meglátta, mondja a feleségének : - Am meg idesapám. Eriggy mán, vezesd ide, biztoson minket keres! Csak akkor ismerte meg a menyét, mikor már egészen közel volt: - Te vagy a, jányom? - Én vagyok, idesapám! - Azzal karonfogta, vezette a fiához, közben tréfálkozott vele. - Na,idesapám, mennyünk Pócsra, de most én mondom, hogy: "cancékos, öreg! " Nevettek mind a ketten:az aranyszívű öreg,meg a szeretó'szívű fiatal! 3. A MESEMONDÓ EGYÉNISÉGE Kiindulási pontul vizsgáljuk meg,mit mond sajátmagáról, hogyan ábrázolja önmagát? "De, hogy iskolába nem jártam,nem tudtam olvasni.Vót ott bibiija, abbúl olvastak! Azt jobban szerettem én tanulni, mint ezt a haszontalan mesét." A bibliát állítja szembe a mesével, mégpedig olyan 23