Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Jó lenne, ha MAKRA Sándor a számunkra még ismeretlen gyűjtéseit, szellemi értékeit - feldolgozva ás publikálva közkinccsé tenné. Ehhez a munkához hosszú életet és jó egészséget kívánunk! * * * * * A fentiekben nem szóltunk arról, hogy MAKRA Sándor a magyar nyelvjárásoknak is kiváló ismerője,s a népi szövegeket, köztük Görbedi István által elmondott népmeséket is a nyelvjárási szabályoknak megfelelően jegyezte le. Sajnos, ezt a módszert, a lejegyzésben bármennyire is nagyfokú hitelességre törekszünk a néprajzi publikációkban, ezt nem tudjuk maradéktalanul alkalmazni. Egyrészt azért, mert a nyelvjárás (diftongusok, labiális illabiális hangok, hosszú magánhangzók, mássalhangzó hasonulások, stb.) jeleinek feltüntetése a nem szakemberek számára olvashatatlanná teszik a szöveget; másrészt azért, mert ez által a nyomdaköltségek megsokszorozódnak. Kompromisszum alapján a magyar nyelvjárások egyezményes hangjelölési rendszerét (KÁLMAN Béla: A mai magyar nyelvjárások. Bp. 1953.) vettük alapul. Görbedi István mesemondó tájszólása az északkeleti nyelvjárásterül éthez tartozik, s ezen belül a"Duna-tiszai nyelvjárásterület"-hez. A jellegzetes beszédmódját, nyelvének zamatát, a fentiekből adódóan csak részben sikerült érzékeltetnünk. Görbedi István nem tett különbséget a "ly" és "j" között, mindkét esetben kemény "j" hangot ejtett. Ezért, ha a helyesírás megkívánta, "j" helyett "ly" jelet alkalmaztunk. Pl."kiráj" helyett "király", "fojóvíz" helyett "folyóvíz. Irodalmi helyesírással jelöltük azokat a (mássalhangzó hasonulású) szavakat, amelyeket a köznyelvben sem ej-