Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Hegszól

itotta Ábrahám a felesi

git: - Ne búsulj te semmit set A jó Istennek jobban kell, mint nekem; áldott legyen irte! Nahát osztán, el is jött az idő,amikor csakugyan áldozni akarta. Hátára kötött egy kivé rőzsegallyat, akivel maj megégeti. Hát oszt, mikor vitte a fijú a gallyat, azt kérdezte, hogy: - Mit fogunk feláldozni? Mondta az apja, hogy: - Majd az Isten gondoskodik arrűl. Hát mikor osztán mán na, fente a kést, vágni akarta el a fijú nyakát, akkor hallaccott a szö: - Megájj, Ábrahám! Itt az áldozatnak való! - Egy bárány ott vót, megakadt egy gallyba. Igen Azt kellett tűzre tenni. - Megáldom a világ minden nipit: a te fíjadba,Izsákba! 2. DÁVID KIRÁLY Először áztat mondom meg,hun született. Dávid várossába! Ügyi, Isainak vót három fija, Betlehembe. Na osztán, mostan a fi lisztéjjusok serege nagy számmal megtámadták a zsidókat. Hát oszt akkor, egy Góliját nevű ember kivált a filisztejusokbűl, oszt igen fennyen a zsidókkal, hogy nincs köztük egy ember,aki megvina űvele. Gúnyolta űket. Hát oszt akkor mán Dávid királynak két bátyja mán ott vót a táborba,azoknak vitt elesiget. Hallá a Gólijátnak a gúnyos beszídjeit,hát Q azt mondta a két bátyjának, hogy ű bizik az Istenbe.Hogyha űtet megmentette az orosz180