Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Ián karmajibdl, hát meg fogja segíteni, azt az embert le­győzi ! Hát oszt, mikor ment felé: - Meghalsz! - mondta neki Góliját. Bot vót nálla, Dávidnál. Hát minek nizel engem: ebnek, hogy bottal jössz rám? - Én nem bottal megyek, Izrájel Istenének a segitsi­gível megyek. Akkor kivett a tarsolyábdl egy sima követ, beletette a parittyajába, oszt megcsóválta. Ügy humlokon vágta ve­le, hogy hanyatt esett Gdliját. Ö meg odament,oszt elvág­ta a nyakát. Hát így győzte le! Majd azután oszt lett ű király, kísőbb. 3. DÁNIEL Mint fogoly került, nem tudom mék királynak a birto­kába. Hát osztán nagyon okos ember vót Danijel,meg jő.Hát rábízta a király valamennyi tartományát az országnak. I­rígyei te az ott szülött emberek. Azt kívánták a királytül, hogy: - Ne hagyjík imátkozni, legalább egy hónapig senkit se! - Ezt azír fogadtatták a királlyal, mer tudták, hogy ezt Dánijel nem tartsa be, fog imátkozni akkor is. Hát lestík osztán mingyán a többijek,hogy legyík mit bejelenteni. - Nahát, lökjitek az oroszlánok vermibe! De Dániel elment köszönni azír, hogy vittik a verem­181

Next

/
Oldalképek
Tartalom