Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

gatyánk vót még akkor mindenkinek, meg ráncos. Kocogva odájjig. - Kocogva vissza. - Még a zasszonyok kinn ültek a kapu előtt, mán visszagyöttem. Azt tudták,Rázómig mentem. - Fenébe vötál te, nem Dadán! - Pedig onnan jöttem mán vissza! Jól belakmároztam galuskából! Jól is esett, mer ü*tközbe még jobban megéheztem. Reggel mentem megint kaszálni. Egy napszámmal mán több vót, mint a többinek! Hát így van e! Mer vót nekem egy sógorom, akki mindig a sert itta. Azt kérdeztem tú'lle: - Mirú'l isszák? - Nyavalyatörísrűl. - Akkor csak igyátok, mer nekem olyan nincs! (Hát akkor mit ivott? - A gyújtó' kérdése. ) - Én csak pájinkát ittam, ha ittam, utánna meg szalonnát sütöttem. Vasárnap se ittam bort. így lett házam, meg tizenkét köblös fó'dem. Még a! Hanem nyóc gyereket is felneveltem úgy, mint más, ha nem külömbül! Egy meghótt a debreceni bombázáskor. IMÍGY éves házas vótam, mikor megin elálltam cselednek. Eccer vittem a gazdám szekerén, ökörszekéren. A gazdám hátul űlt, deszkán, ém meg eló'l hajtottam a zökröket. Rossz vót a csizmám. Azt mondom néki: - Tekintetes úr! Tessék megokosítani! - Mir, he? - Mer rossz a csizmám, meg malacot is akarok venni. - Vam ma malacod? - Van nyóc. Kettó' kéne még, hogy tíz legyík! De csizmám sincs. 17