Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Eljársz mán bocskorba is. Én oszt azt gondoltam, igaza van! A malacok kosztyárul nem kellett gondoskodni,mer a zugaron megílt. B.S.vót a gazdám. Sok fó'det hagyott ugaron mindig. Szerette, ha a szógájji gyütögetnek. A henyéket nem szerette.Eccer a lucernát kellett lekaszálni. Nagy esó' vőt. Nem vőt jukass a kalapom, de rossz festíkkel vőt befestve, mer ócsóír vettem, hogy több maraggyík. Folyt a festíklé a kípemen.Aszmongya a gazdám felesige: - Jaj, te István! Mi van veled? Jukass a kalapod? Adok neked egy zód kalapot, ha kell. - Hogyne kéne! Olyan deják kalap vőt. Kiöntötte beló'lle a kikkövet, kiporolta e kicsit, ém meg a fejembe tettem. Rongyos vőt a kabátom,mer nem ruhát vettem,hanem legeló't. A rongyos ruhába még jobban szeretett a felesígem, mer u is szerette a legelőt.Hoz a gazdám felesige egy kabátot. Megörültem,lecseréltem a rongyost. Ad egy nadrágot is. Ótán azt kérdezi: - Hát a csizmád is rossz? - Nem rossz a, csak tátogattya a szájját! - Van itt apjának ety pár bakkanccsa. Felhúzod? Hogyne húztam vőna mán, mikor jő vőt a talpa, jő vőt a feje, nem vót ázom még csak egy szakadás se. - De meg ne mutasd apjának, ha kimegy! - Haj! - gondoltam. - Egér legyek,lyukba bújjak?Csak abba vótam. Mibe lettem vőna? - Vetettem.Jön a gazda: - Na, jó puha? - Az. - Puha lehet mán másoccor. Jól bevesd mán! A másik cseléd vitte haza, ökörfogaton. Várta a feleségi. Szól: 18