Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Hát kűdte az asszont meginn, hogy kűggye be, ha ott van. Ott vót. Hát mi vót azt bevinni onnan? Mingyán egyezkedett vele a gazda: Nem adja el azt a varázslót neki? - Egy víka píz! (Nem is öt-hat pengő! Hehehe!) Megmondta még a fonatos kalácsot is. Azt is betítette vele. Na, megvan. Hát osztán aszmongya: - Még tud ez a varázsló egyebet is. Hát - azt mondta, hogy - a kamarába a ládába van az ördög! Mondta a gazda, hogy: - Menjünk hát, nízzük meg! Ment Kis Kolozs is a gazdával, szt mondta neki: - Csak kicsit tessík felemelni,ki ne ugorgyík! - Nem igen örömmel űlt mán az ott. Felnyitotta egy kicsit: - Hütty, erre, arra! Harangozó pofát vágott! Lecsapta vissza, oszt mondta: - De harangozó pofát vágott, az anyjának erre arra! De ezt is vigye el! ... Nem viszi el ezt az ördögöt? - Egy víka pízír! ... Kössük le - mondja Kis Kolozs, - mer: felnyissa, kiugrik az úton! Nahát osztán egy targoncára tettík (nekünk is van olyan targonca), na, ezen eltolja. Oszt tolta, amerre menni kellett Kis Kolozsnak, hogy egy hídon kellett átmenni. Nagy víz alatta, íllyen űj Tisza ni, mint mos csinálnak. Hát oszt azt mondja a Kis Kolozs: - A fene tolja oda a targoncát, ahun lakik,arra foly a víz, oszt maj kifogja. A harangozó meg meghallotta.Hát hogyne hallotta vóna! 169