Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

ki jaz, mi jaz, de megtudta. Hát a katholikus harangozó vót, lelkem! Az asszon megsütött egy tyúkot. Egy kulacs bort az asztalra tett, még a tyúkot is sülve! Meg egy fonatos kalácsot. Hát! Egy kis idő múlva lelkem, lúdobogást hall,hogy a Kis Kolozs meghallotta. A gazda jött, az asszonak a gazdája. Az asszom meg meglátta. A harangozot a kamarába zárta az asszony egy üres ládába. De az ember, mán a gazda, kérdezte Kis Kolozstúl: - Hát maga micsinál ott? Mir űlt ide? Vacsorált mán? - Felültem ide a kutyáktúl! Nem! - aszongya,felelte. - Hát akkor gyöjjík le, osz vacsorájjunk meg! Karimás kását totött a tálba az asszony, felrázta, oszt: - Ehen, egyetek! De Kis Kolozs a zsákkal behúzta a lúbürt, hogy el ne vigye a kutya, oszt odatette az asztal alá. Nahát, akkor megnyomta a bűrt a lábával Kis Kolozs.

Am meg mán zörgött, mer megszáradt a padon. Aszmongya a gazda: - Mija? - Varázsló! - mondta a Kis Kolozs. - Mos mit varázsol? - Most asz varázsol ja,hogy odakinn a konyhába a vaklyukba van egy sűlttyúk. - Eridj csak ki felesígem, nízz meg! Hát vitte be. Akkor tette oda! Dehát, mondja a gazda: - Mán megin nyöszörög. . . - Bizon nyöszörög. Azt nyöszörgi, hogy ott van egy kulacs bor. 168