Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

51. KIS KOLOZS MEG NAGY KOLOZS E csak egy testvír vöt, két ember. Kis Kolozsnak vöt egy lova, a báttyának meg három. Hát oszt égisz héten mindig Nagy Kolozsnak szántottak, csak szombaton szántottak Kis Kolozsnak,mer neki csak egy lova vdt. Akkor ű hajtotta a lovat, Kis Kolozs - szombaton. (Hehehe! Le van?) Nahát oszt, Kis Kolozs igy gondolta,hogy égisz héten mind a nígy lű a báttyáé, szombaton az övé. Csak úgy szólította a lovakat: - Gyű te! Mind a niégy lovam! - szombaton. - Ne mondd többet te! - azt mondja a bátyja. - Hisz tudod, hogy csak egy a tijéd. Oe megin mondta. A báttya megharagudott.Fűbevágta az isztikevel az öccsijet. Felbukott a lű, megdöglött. Sírt Kis Kolozs. Siratta. De mi 11 yen is a szegíny: enyím vdt, mán enyím nincs! Na dehát, a bűrit csak lehúzták. Nahát oszt, hazavitte, felterítette a házpadra, a kokasülöre. Annak szikkadni kellett. Mikor mán osz megszikkadt a búr, beledugta e zsákba, vitte eladni. Hát ment a pusztán keresztül.Hát tanált egy tanyát. így gondolta, majd ott meghál. Kirt az asszontúl szállást. Hát an nem adott neki, csak a fészernek a tetejin. Nahát, ű ott hevert. Felvitte a zsákot is,mer kutyák vótak ott, hogy el ne húzzák tulle. Hát lássa, hogy mán úgy estefele, napszállatkor megyén egy fijatalember oda az asszonho. Akkor ú nem tudta, 167