Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Akkor felállt onnét, nigykízláb vdt a menyecske,oszt felállt ott, ahun lehetett. - Na gyere, menjünk le! - aszongya.- Maj jobban lássuk odale. Ammi a kezedbe van, nízz meg jól! Forgassa a menyecske. Kérdi az öregasszon: - Hát mit latol? - Hát semmit - aszongya, - egy agyonfődozott rósz ködmön ez. - Nahát, nyűjj el úgy minden gúnyádat,meg fogol boldogulni! Ne menj a divat utánn! - Bizon.- Azt mondod,hogy a mi disztónk kövérebbre hízik? Tanuld meg,ha kettő lesz, ájj mellette amíg eszik, mer ammék jobban eszik,vagy erősebb, hát megeszi amattúl! (Hát nem úgy van? Úgy van.) A tehenünk több tejet ád, aszondod? Hát tanúid meg fijam, hogy mindig, ammikor le akarsz feküdni, eridj ki jaz istállóba, vedd fel a kis bundát,alá a lámpást, (messzi vdt az istálló) nízz bele a tehén jászlába! - Oszt ne csinájjak semmit? - kérdte a menyecske. - Ebadta! Ha nem lesz előtte, csak lököl neki valamit? Hát hogy adjík, ha te se adol neki? (Tudom erre is aszongyák, ha elolvassák: ez így igaz.) Maj mikor a gabona a szűrűn (az udvar közepin: összetolva; nem gyött min« gyán szipen a zsákba, mint most) lesz mán, akkor iccaka tizenkét óra tájon,kőtsd fel az uradat:vegye fel a szűrt, alá a vasvillát, menjík kerülje körűi a garmadát! - Jaj! Jaj! Jaj! Hogy mondta nekem az anyósom! Még eccer se kötöttem fel ezt az embert.Nade,felkötöm estére! Alszik az ember, az asszony meg elkezdi lökdösni: - Apja! Kelj fel! - Minek, na? Alhatnám én! (Ddgozott an nappal,el vót fáradva.) De nem hagyott neki bíkít az asszony, felkötötte: 159