Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Kerüld körűi a szőrűt! Felvette a szűrt csakugyan,oszt alá a villát,kiment. Az asszony ottmaradt az ágyon. Az ember ment ki csak. Akor hallja az asszony, hogy roppant nagy kijabálás van odaki. Szalad ki, hogy: - Mija, te? Mir kijabálsz? - Azir, hogy a szőga mán egy félzsák gabonát húzott a törek alá, lopta! - aszongya. Ez arra tanít meg mindenkit, hogy: hogy legyen figyelmes a maga házánál. Hogy legyik meg a mázsa menyisig, ha ellopkodják? - Jaj! Jaj! Hogy mondta az öreg mama, hogy nízzek be a tehén Jászlába, mielőtt le akarok feküdni! Itt van ni! Nem ád a tehén tejet! Nade, megnizem estére. Vöt egy húszéves szógálójjuk, kifejt egy liternyit este, mikor szokták, a többit meg bennehatta. Osz maj mikor lefeküdt a gazdasszonya is, akkor fejte ki a többit! Hát! Szeretöjje vöt, mán annak pogácsa kellett. Oszt abba kiszí tette a tejet,hogy minél jobbat csinájjik a fijűnak. Akkor oszt ű meglátta kivűlrűl, hogy világosság van. Odament az ajtóho,hallgatódzott. Hallja,hogy zubog a tej. (Na, tessík jó gazdasszonnak lenni!) Bement az asszon, a gazdasszon. (Hát teccik gondolni, mit mondhatott?) - Heeej

I Disznóságos teremtette! Meg így! Meg úgy! Vigyázott máskor, oszt lett tej megint. ügyesnek, szorgalmasnak kell lenni, úgy haladhat a gazdálkodás rendesen. (Még errül tanúihat a többi is,nemcsak hogy mese.) Em mán a vigi. 160