Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

mennyi babra van vele? Pedig ott is mit ír e, ha valaki olvassa?) elszaladt oszt a farkas a felesigivei együtt, kihúzta onnét. Ordas aszongya neki: - Hát, ha már igy Jártunk, a felesi

gem is éhen maradt, nem tucc valami prédát? - Hát láttam én, egy gazdaember egy disznót megölve, felhordott a padjára. (A kakasülőre szokták felaggatni. Ott van Jó helye a szalonnának, Járja a levegő, fagy. Jó egissiges.) Eztet panaszba tette a róka a királynak:a rókát ködte fel a farkas a padra a húst lehánni! A farkas meg várta idele. Ammit a róka lelökött, a farkas mindig megette. Neki a fa maradt, amire ki vót a hús peckelve. Ezt meg ű tette panaszba a királynak. Panaszba tette, hogy: - Asziszed - aszongya,- hogy ordas annyira panaszkodik, hogy igy meg úgy; nem adott nékem sémit a húsbúi,csak a fát, ami megmaradt. (Elárulta egyik a másikát.) dtán azt mondta a király: - Nem al lesz! Hanem Jöjjön ide minden állat, madár, minden! Akkinek panasszá van, mondja el! Lett olyan sipogás! Mindenki csak a rókára panaszkodott: Kismadárját megette! Tojását megette! (De hisz am meg is ette.) A kis pacsirtának három madara vót. Odament hozzá: - Adjál egy fijadat, mer szántom fel a fődet! - Ne edd meg te, ezt az ártatlan kis Jószágot! - Adjad ide, mert szántom! (Oúrt az órával.) A pacsirta odadta. Bekapta. Jön a másiker egy kis idŐ múlva. Mán csak egy maradt. 146