Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Akkor odament a kis kutya, egy kis sárga kutya: - Mir sirsz, te pacsirta? - Hogyne sírnék - aszongya,- három kisfijam vót,kettőt megett a róka, g ha előjön, ezt is megeszi. Aszongya a csepp kutya: - Ha előjön, maj mondjad neki,hogy szántsa fel a fődet! Ém meg elbúvok egy bokorba, osz majd előjövök. Hát osztán, jaaaj! Odament a róka meg

inn. Ott rettenetes nekifogott a róka, dúrta az órával a fődet. Meg a lábával kaparta. Oszt akkor odaszaladt a kis kutya. Hehő! Lelkem! Belefalt a farkába. Hm! Hogy szaladt a róka viszszafele a lyukába! A kis kutya nem irte el. Odabe a róka, a lyukba aszongya: - Na te első lábom, az Isten áldjom meg, hogy olyan jól tudtál kapaszkodni! Nem irt el az a kutya! Te is, te hátulsó lábam, olyat löktél rajtam, hogy haladtam egy ölet! Hanem te lompos farkam!Alig bírtalak magam után húzni! Most, kiteszlek a lyukon! A kis kutya meg ott vót, oszt farkcsikjába: kihúzta, ótán meg megfojtotta. (A kölykök oszt ennek örülnek, hogy mi Ilyen prémi lett a rókábúl a kisasszonyoknak! Tám még az én unokámnak a kötŐjjire van varrva, még a szeme is megvan.) Hogy kihúzta, megfojtotta, en nincs tovább! Megdöglött, hát nincs tovább. 33. IGAZ TÖRTÍNET Hát egy igaz törtinetet mondhatok-i? Jött a gulyásho a kondás: 147