Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Mi vót az a buti eledel? - kérdi a medve. - Aszongya: - Lípes míz. Aaa! Erre nagyot nyelt a medve a szájján. Avval ű is szeretne jóllakni! - Hát, ehet urambátyám! - aszongya.- Elvezetem én olyan helyre, hogy ehet akár egísz Hetire. (így mondta a kis könyv.) Tudta a huncut róka, hogy egy gazda ember egy nagy fát akart szíthasítani az udvarán, de abbahatta. Ott maradtak az íkek is benne. Odahítta a medvét: Húzza a lábával szít,oszt ott van a hasítíkba! Ö meg az drávai kilökdöste az íkeket: összecsapódott a fa,odaszorította a medve lábát! Csak az inakat húzta ki. Odamaradt: körmi,bűri, mindene. De elkezdett ám ordítani, hogy összecsődült az égisz falu. Elkeztík ütni, verni ott. A kántor is egy görbebottal. Jutka asszony a nyújtófával. De mikor a falu kovácscsa odament egy nagy pöröllyel, olyat vágott a homlokára, olyannak látta az eget mint egy klárnét. Akkor rántotta ki a lábát a medve, mikor a kovács odavágott neki. Elkezdtek oszt hátrálni, az ütlegelő sereg. Jutka asszony beles...elt a folyóba. Azon rimánkodott a kántor, hogy azt húzzák ki, mer ki főz neki túrós csuszát? (Jó is a, mikor az ember éhes. ) Nahát osztán, a szegíny medve mezítláb, hogy enyhítse a fájdalmát, beleúszott abba a folyóba, ammékbe Jutka asszon beleesett, ott átúszott a túlsó partra, oszt lefeküdt a fűbe. Nagy fu vót ott. Oszt arra jön a róka másnap. Kérdi túl le,a medvétűl: Na, hogy ízlett a míz, öreg? 142