Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Hallgass, te lelketlen bitang! Az ember a halállal vivődik, oszt gdnyolódol? (Hát gúnyolódott is am mindig.) Nahát,akkor osztán lefeküdt a Cselfi. (Mer igy mondta a könyv.) A fűbe hanyatt. A nyelve hosszan kinnlőgott. Hát osztán két holló akarta megnizni, hogy il-i vagy halott? - Hát gondold meg felsig - mondta a királynak a másik állat, - hogy szegimy felesigem odament megnizni: il vagy halott? Szegíny felesígemnek a fejit a begyijig elharapta! (Egye le a fene!) Ez megin bűni lett a rókának. Am medve elment a királyho, az oroszlánho. Megmutatta neki, hogy mezítlább tudott elmenni, mer micsinált neki a róka? - Na! - aszongya. - Maj megyén - aszongya, - elkűgygyük a cirmost, a nagy macskát, az ügyes állat, azt nem tudja becsapni! Elment osztán a macska. Nagy kandűrmacska.Vadmacska. - Na - aszongya,- Cselfi barátom! A király irted kűdött, hát mos mán gyere velem! - Hát elmennék - akkor is aszmongya,a buti eledellel megterhelte a gyomrát, - de teveled elmegyek, mer te nem vagy olyan durva, mint a nagy medve. Dehát aszongya: - Jóllaktam avval a buti eledellel... - Mivel? - kérdi a macska. - Egérrel. Hm! Nagyot nyalt a macska a szájján. 0 is szeretne avval jóllakni. El is vitte egy mónár félszeribe. Annyi egér vőt, hogy nem gySztik pusztítani. Tyükot is elvitte. A mónárinas tőrt vetett neki, oszt a hurok ráhtizódott a macskának a nyakára. 143