Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

lettünk, még másik kettőt zúdít a nyakunkba? (Akkor is vdt baj.) Kétfelé vált az angyali sereg.Fele a jó Istennél maradt, fele meg Luci

ferne csatlakozott. Száznegyvenezer esztendejig várta a jó Isten megtéréseiket ezeknek. Nem, nem! Hanem még mindig dűtve vdt a bünpohár, csordultig! Nem hogy higgadt vóna. Akkor eljött az idő arra, hogy össze fognak csapni. A jó Isten - egy villámcsapásával - mind a pokol mílysigire vágta űket! Akkor osz szájtátva hallgatták a többijek Lucifert, hogy milye kibúvót tanál? Akkor mondta a többijeknek: - Várjatok! Teszek egy körutat. Hallottam, hogy az Isten embert teremt mi helyettünk. El is indult.Tanálkozik egy hajdani embertársával,de a levegőbe. De mán akkor, mikor összeirtek, (I is átváltozott olyan angyali Ötözíkbe.mint mikor angyal vót. Tudott változni az is. Kérdi oszt az angyal tűi: - Nem tudod? ... Úgy hallottam, hogy az Isten embert teremtett a maga hasonlóságára? Úgy hallotta íi is: - De nem láttuk még - aszongya. - Eredj oda a napho, a napba Uriel angyal van! Az azír van ott,hogy minden eltívedt embernek utat mutassík. (Mer ha setít van,nem lát. De ha kisüt a nap, tudja magát tájikozni. Hát ügyi, hogy úgy van?) Hát odament oszt a napho Lucifer. Kérdezi oszt attűl az angyaltúl, hogy: - Nem tudja, hun van az az ember, akit az Isten teremtett? - Látod azt a fekete pontot? - Látom! 131