Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Eccer azt mondják,hajtsam a csürhére a nyájat.A sarkon meg kellett állni. Megállok a palánknál. Odajön a gazda, V. S., belől a palánknál. Tizenkét köblös fó'ggye vöt. - Oszt nem jössz mán hozzám? - Még mehetek, soká lesz Szemmihály-nap! - Elgyösszi hát? - Ha megaggya, ammivel Cs. J. szegődött. - Mennyi annak a bíri? - Negyven forint, egy pár csizma, egy víkás föd a mosási r, egy szekér szalma! A gazda megadta. Itt laktam két évig. Azír haragudtam, hogy akkinek sok vdt, am még kompírnak se adott fődet, aza másik, em meg megadta. Igaz, hogy nem a sajáttyábul ment! "Okos" vdt a gazda: annyival töf földet válalt munkára, hogy a csel id bíre kigyójjfk! Két köblös borsót válalt a gazdám, adott az uraság.Mink meg betakarítottuk. A borsót kisőbb kell aratni, mint a búzát, hogy beírjík. Tokaji vásárkor a gazdával elmerült a hidas. Sokan mentek rá: emberek, asszonyok, gyerekik. Egy csomó marhát is ráhajtottak. Nagy vihar vót, oszt, hogy el ne merüjjik a hidas, valaki kitanálta, hogy a marhákat bele kell hajtani a vízbe. Mikor a marhák a vígire írtek, lenyomták a hidas vígit.a ráömlő víz meg a másik vígirtfl leseperte az embereket. Nagyon sokan belevesztek a vízbe. Az én gazdám a kötelet fogta meg.Húzták a kötelet ki a partra, akkor látják,hogy ember van a vígin. A sok álat meg kikerú'lt valahogy. Vót egy ökör, annak csak a zórahegye, meg a félszarva láccott ki a vízbJl. Aszongya egy ember: - Húzzuk ki mán ezt a szegíny ökröt! Kihúzzák! Hát lelekm! A másik szarva azír vót lenn a vízbe, mert egypár cseléd kapaszkodott bele. Az ember az 12