Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

egyik kézivel fogta az ökör szarvát,a másik kézivel meg a felesíge derekát. íletbe is maradtak! Ettűl az évttfl kezve minden évbe egy hód f«5d termísit vitte el annak, akki kihúzta! Egísz Hetekbe betegek vótak, akár az én gazdám. Köszvíny, keh, attűlfogvást mindig bántotta. Meg az erő' is kiment bel ól le. Avval jött haza a gazdám: - Baj van.fijű! Kaszálni kell a borsót,de én nem birok, a terremtísit! Tán lekaszálod a héten. Tarisznyát raktak. Vót két jánya. Azt mongya: - Majd Erzsi jányom viszen szeredára ebídet! Kimentem a két köblös fó'det kaszálni. Mikor ki írek, a fó'dszomszíd két fija mán kinn vót. Ojjanforma idősek vótak, mint én. A zeggyik kát esztendó'vel idősebb, a másik ugyancsak két esztendővel fijatalabb. Kijabálnak oszt nekem: - Hé, gyere mán! Akkorra űk levágtak jó pár rendet. Ém meg nekifogtam früstökölni. Nekifogtunk aztán a kaszállásnak, hát mindig csak avval vótak elébb, ammit addig vágtak. Kedden estére mindet lekaszáltam. Amazok meg ozsonnyára. A pájinkát is megittam, megvacsoráltam, összefogtam három öl borsót,egy csomóba hordtam, belefeküdtem a szűrömbe! Jó szűröm vót akkor. Aludtam.Mán felgyött a nap,mikor felíbredtem.Gyött Erzsi. Aszongya: - Tan beteg, István bátyám? - Tizenegy éves vót. - Nem vagyok én! - Hoztam enni. Nem éhes? - Dehogynem! Hiszen még nem früstököltem. Jóllaktunk Erzsivel. Azt mondja: - Mi lesz a borsóval? Idesapám fii, hogy nem lesz le! 13