Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Oe azok nem várták meg,míg a marhákat az álldra hajtotta. (Jó helyre terelte.) Ü nem törődött vele,hogy:menjenek, oszt akkor utánnok szaladt. Oszt vdt ott egy folyd. Azok ladikon mentek keresztül amazok! Mán a fijűt nem várta meg a többi, átmentek a csónakon. U meg átszaladt a víz tetejin.mint a fődön! Bizon. Szent fijű vdt! Hijába nyőtt a mezőn; imátkozni se tudott! Kürűl vót a kunyhdjja: egy kis árokkal, hogyha esik az eső,ne befollyik a viz,hanem abba a kis árokba. Am meg el issza. Nem esik a kunyhóra annyi eső, hogy kiöntene,hanem elissza az árok.Ű csak annyit imátkozott; átugrotta az árkot, azt mondja: - Ez az én Istenemé! Még átugrotta, azt mondja: - Ez meg az én apámé! Még átugrotta: - Ez meg az enyém! Na jigen! Oszt ű szentember lett! Elment a templomba a többi utánn. Oszt meglátta ott az angyal társát,elmosolyította ott magát. Mán nem tudott visszajönni a vízen! Csak a ladikon. (Bzon. Nem tudja az ember, mikor mit szól! Imátkozni kellett vón ott. így mán bűnös lett!) 25. JÓTETT HELLYIBE JÓT VÁRJ! Jézus a csontokat bárányokká változtatja Jézus Péterrel nagyon sokat utazott. Odaírtak a pusztán egy kunyhóho. Mán messzíllettík, hogy várost írienek. 126