Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

hát meg akartak hálni a kunyhónál. Kérdik a pásztort,őrizett ott egy birkanyajat, hogy meghálhatnának ott a kunyhóba? - Meg! - aszongya. - Eltérünk hárman a kunyhóba! - Hát osztán, lehetne ebbűl a birkábűl egyet levágni? Mert éhesek vagyunk. - Hát, ebbül nem lehet - aszongya, - mert ez mind a másé. Nekem csak egy van, azt le lehet vágni. - Hát akkor neked nem marad egy csepp se: - Hát, mi Ilyen fijatal vagyok! Ád még nekem a jó Isten többet is! Erre nem szóltak semmit, se Jézus, se Péter. Csak a fijűval megfogatták a báránt, levágták, oszt megettík.Bezon. Mikor ettík, azt mondja Jézus Péternek: - A legkisebbik csiklócsontját is szedd össze! Hát, amikor osztán Jézus felkőtt.meg Péter is, a bárány csontja ott vöt összeszedve egy halomba. - Eridj Péter, oszt szórd szíjjel, ezt a csontot a nyáj közt! Minden csiklócsontbúl egy bárán lett! Ugyanavval a bilyaggal, ami a juhászé vót. Nem tudta szegin fijú: mi csinájjík örömibe! Hogy:eccer olyan lett a nyáj,mint vót, oszt mind az ű bilyagja majdnem! Bezon. Nagy az isteni hatalom! Meglett a bárány helyett sok lett. Borzasztó öröme vót. Áldotta oszt a két embert, pedig azt se tudta, kik vótak. 127