Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

mák apró, de még apróbbra ráztalak vóna! (Hát, ördögi erő vót abba! Nem maga rázta vóna, hanem a többi cimboraJjávai !) Lement vissza a sírba,oszt ráömlött a főd. Hát akkor mentek a vínasszonnyal, mán ki ja temetőbűi, a fiju. Mán mentek haza. Még nem irtek a temetőkapuho, akkor meg ott állt egy rettenetes nagy sápadt ember, nagy fogajival! Aszongya a fijű neki: - Jaj de sárga a kend foga! - Sok embert megevett mán a! - Aszongya: - Hamm!!! (Ijesztve csattogtatta a fogát. M. S. ) Tíged is megeszlek I Ügy megíjjedt a fijű, hogy összefettyentette a gatyáját! A vínasszony meg aszongya: - Gyere mán te! Ne bámíszkodj! (ílyem mesét nem mond magának senki!) Av vínasszonnak: egy szíp jánya! A lett oszt a felesíge a fijűnak.Milyen boldogok lettek! A mutkorába jártam arra: tündöklik ott minden! Kivált ha a nap süt! 24. AZ ECCERI GULYÁSGYEREK Gulyásgyerek vót, ott született a pusztán. Ott nyőtt fel. Osztán látta,hogy szűrbe őtözve mennek a pusztán keresztül. Kérdezte: - Hová mennek? Aszmonták, mennek a templomba. Aszongya: - Várjanak meg, én is megyek! (Hát am még sose vót templomba.) 125