Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Oszt visszagyöttek osztán; nem látták a fi jut! - Nem lejjük sehun! - avval jöttek vissza. - Hé, menyjetek, mégeccer parancsolok! Ha csak ürgelyukba van: onnét is vegyítek ki, hozzátok elő! Hát, elmentek keresni az ürgelyukba az ördögök. (Maj jönnek vissza mingyán.) Ugyanígy jöttek vissza, hogy, nem lelik sehun. - Mégeccer parancsolok! Ez a harmadik parancs! Többet nem fogok parancsolni.Hacsak zsuppszálba van a tetőn, még onnét is hozzátok elő! (Bezon. Nem játik!) összedűrkálták a mások házatetej

it.Visszajöttek megmondani, hogy: - Nem lejjük sehun! - Nahát mosmán nem fogok nektek parancsolni, elveszett a, a, (hogy is mondjam mán?)... az erőm, hogy nektek parancsoljak. Menjetek ki-ki a maga szállására! Szíjjelment lelkem, a sok ördög! Olyan zúgással,hogy tízéves akácfák dűltek ki! Olyan vihar lett! (A fene egye meg! ) Akkor mikor mán elmentek az ördögök, a cimboráji,akkor ottmaradt a sír szélén. Akkor azt mondja a vinasszony a fijúnak: - Mondjad neki, hogy: Itt vagyok! Mit akarsz? - Jaj! Gyere elő lelkem! Hagy öleljelek meg mégeccer! Varrtam neked egy olyan inget, hogy soha piszkos nem lesz. Soha el nem nyövik. Ezt neked kíszitettem, gyere hozzam! Adom neked! Mondja a vinasszony: - Oda ne menny! Nyújtsad a nádat, hogy tegye rá! Úgy vedd el! De ha megfoghatta vóna a fijú kézit, hát mondta is: - Jó jártál, te kutya, hogy ide nem gyöttél! Mer a 124