Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

poss. Be vot fuvesedve. Ezt kellett felszántani. A lű nem bírta, kemény vót. Én hajtottam. Akkor kikapta a kezembül azt ostort, ütött-vert. A kerülök gyöttek ara. Rákijátottak: - Micsinál. András bácsi? De acs csak ütött. Én meg hattam,nemhogy elszaladtam vóna. Ógya! Olyan bolond vótam.hogy ott maradtam.Pedig mi bírem vót? Tizennigy forintot kaptam egy esztendőre, meg ammit megettem. - Oszt még a harminc krajcár váltópízt is lefogta! Rossz, rí szeges ember vót a gazda. Nem is laktam nálla, csak egy esztendejig. EGY MÁSIK gazdánál mentem, E. I.-nál. Ennek tíz köblös fóggye vót. Ez jó gazda vót. Itt mán nem kellett anynyit dógoznom. Meg is gyógyult a lípem. Itt úgy dogoztam, ahogy akartam. Bizom má jól megviradt, a tyúkok lejöttek a recérül, a zaj tó még mindig zárva vót. Odamentem a zajtóho, bekijátottam: - Borcsa néném, kejjík mán! - Te bolond! Még te késztecc? Akkor adott tarisznyát, ém meg mentem kapálni. Magam kapáltam. Szerettem kapálni. Itt egy évig vótam. INNÉT jó gazdánál mentem. Három gyönyörű lova vót es három köblös fóggye. B. G.-nek hittak.Itt huszonöt forint bír és három forint mosásbír járt. Kevés bír vót e! Az ír nem szerettem itt maradni, pedig meg akartak marasztani. Azt mondja a gazda, hogy: - Három forinttal megtóggyuk! Mán akkor kaszálni is tudtam, űgy ahogy az eró' jött. 11