Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

borult az eglssz! (Lehet, jó" száraz zsupbűl vdt! Ment a könnyen. Maj sopánkodik ezen valaki.) - Hánd le magadrul a gdnyát, oszt eredj hozzál nekem egy kancsó bort, mán megfröstököltem. Lement a pincébe oszt az asszon. Hát a kisfijd meg ott alszik a csap mellett. - Jaj istenem! Ez a gyerek meg hogy gyött ide? Én nem megyek fel! Jaj i stenem! Ez a huncut ember "tekert" meg keccer! Felvittik oszt a gyereket. Hijába jajgatott oszt az asszony. Tudta mán az ember,hogy be van csapódva: ű csapta be! - Mit jajgacc? - aszongya. - örűjj neki, hogy én vótam, nem más! Megpróbáltam, lehet-i? Csak mink tudjuk így ketten, de amúgy tudta vóna más is. (Úgy bizon. Ritka lakodalom, ahun ne törtínjik olyasmi!) * * * Azt mondta a szultán neki, hogy: - Magad jószágát más kézire ne bocsásd! Nahát osztán, a komja meg odament, hogy szabadrakodással vett az erdőben fát, amennyit fel bir rakni. - Adjík egy lovat, komámuram, hogy nagyobb csomót tudjak elhozni! - Ott a Szajkó, komámuram! Jó erőss lű, bírja a. Jó hasas ld! Ráraktak annyit, hogy mint egy erdő, ügy libegett az úton. Egy villanyél forma rudat adott a szógájja kézibe,odaállitotta a Szajkó mellé, lógóra fogták, kéz alatt legyík. - üss oda a Szajkónak! Bírja a! Az ura erre, arra! Eccer megállnak, ott sürgölődnek egy kicsit. 118