Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Látom, hogy türűlik a Szajkót! Énnye, micsinálnak azok? - Bebúttam a híd alá! - aszongya a gazda, a Szajkónak a gazdája. Mikor mentek a hidon,akkor megfogta a kis csikó nígy lábát, behajintotta a híd alá. - Eridj az istenbe! Ott nem keres senki! Mer elvetélt a Szajkó. A szekerén vót a döglött csikó. Kivertík belőlle; a borzasztó hűzás! Hazavitte a gazdája, nem is mutatta meg a fel esi ginek se. Ellökte. Majd osztán kezdett setitedni. A komája hazavezette a Szajkót: - Itt a Szajkó, komámuram! - Kösse többi közzé! - Nem ment oda se. - GyÖjjík mán egy kicsit, komámuram! - Nem megyek, mer otthon a gally a szekerén! - Hagy 1 egyik! Hát maj lerakják reggel! Nem szalad el! Mennyik evvel az asszonnyal a pincébe, hozzanak mán e csepp bort! Lemennek. Hát a kiscsikó ott van a csap mellett. - Na, komámasszon, nekem vigem! - aszongya. - Mir, komámuram? - Hát itt a Szajkó, elvetélt! én nem torn, hogy gyött ez a csikó ide! Hát oszt, diskuráltak. Az asszon mindig hajtotta: de űvele micsinált?! - Jaj de kitanult Törökországon! Jaj de borzasztó kitanult! Mit csinált én velem?! Oszt odament a gazda a pinceajtóho, mer nem gyöttek ezek a szentnek se. - Gyertek mán te! Mit nyöszörögtök ott? - Nem megyek én! Lűjjik itt agyon komámuram,ha akar! - Mir lűnélek mán agyon? 119