Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

hogy, hónapra hagyja az esteli haragot! Akkor meg mán megtudta, hogy az övé a két fijűl Meglett az öröm!így oszt csókolódzott ű is a két fijűval, meg az anyjával. * * * Na, így osztán a lakodalom... Azt mondta a gazda, hogy Cl semennyi r se megy a lakodalomba, mer a gazdaságát nem hagyja másra. Az asszony mehet. Am meg nyűgösködött, hogy nem megy magába. - Mir ne mennél? Eredj! Te mehecc! Bepólyálod a kisfijüt, osz viszed, nem lesz semmi baj. (E meg azűta született, mijűta hazajött!) Elmentek. Az esküvő elmdlt, következett a vacsora. Hát oszt, ekkor ű álarcot kötött magára, az ember, oszt felŐtözött abba a török ruhába, ammékbe hazajött.(én nem torn, milyen az az álarc.) Akkor odaállít lelkem,a lakodalmas házho. Odajáll az ajtóba, ahun benn vöt a nászníp. Oszt aszongya, hogy: - Jóestét, hazámbélijek! Borzasztó nagy az örömöm, hogy a magyar ni

pet ilyen vígasságba tanálom! A szip magyar nípet! Mos jövök Törökországrdl. A násznagyok: - Tessík bejjebb sétálni! Csak nem teccik az ajtóba állni? - Jó nekem itt is, csakhogy szemlélhetem a szip magyar nípet! A násznagy felállt. Odavezette, ahun ű ült, magáho vitte. Na, jolaktak osztán. Ettek, ittak! Hát vacsora vót ippen. Beszílgettek. Bezon. Felállt a vacsora, kihordták az asztalt. Ráhúzta a cigán,táncraperdűltek a menyecskék. Minden menyecske egy-egy fijatalemberrel, osztán járták világba! 115