Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Mán kéccer,háromszor is elhatta a cigám meg ráhúzta! A katona mindig ott ült a násznagy mellett.De a násznagy bíztassa: - Kérem. Tessik mán egy szip asszont megforgatni! - Kérem - aszongya, - a háziasszonnyal szeretnék táncolni! (Az anydssát mondta.) Behitták az anydssát. Hát oszt, mikor táncol a mamával, a mama nem ösmerte, súgja neki: - Mamám! Most jöttem Törökországbúi. Rígen nem vdtam magyar növel, hát keritsik nekem. Megfizetek. Pizem van. Másikszor ráhúzta a cigány, mán akkor vezette a jányát, a valdságos felesigit. - Itt van lelkem! - aszongya. - Ev való magáho, nem én! Én má öreg vagyok. (Egye le a fene! Be tudta ükét csapni!) Mondja annak is: - Lelkem! Ne tessik megneheztelni, ríg vötam magyar növel... Ha lenne szíves? Megfizetek én magának. - Tudja a Jóisten mit mondjak? - aszongya. - Látja, olyan együgyű uram van, hogy magam eresztett a lakodalomba. Rátér az emberre, ha kap valahun. - Annál inkább eszem a szájját, ha olyan ura van! Kor kiment a kamarába, sz a kisfijú meg ott feküdt a teknŐbe. Oszt a katona "meghúzta", az ura. Akkor mentek megin táncolni. Elhatta a cigány, megint a kamarába! Megint "meghúzta" az ura! Olyan kedve lett az asszonnak, mint a tűz,úgy pattogott! Meg lett kenve a kereke. (Valami asszonkézbe kerül, kacag rajta egy nagyot! Gondolja: igaz lehet-a?) Megín ráhúzza a cigán! A katona meg szunyókált az asztalon. Asszony meg híjjá megin. 116