Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

Kostálik, Ján: A "tirpákok" mint szlovák etnikum által lakott Nyíregyháza környékének földrajzi aspektusai (Kivonat, ford.: Németh Zoltán)

tással foglalkoztak, túlsúlyban lótartással és sertéstenyésztéssel . Érdekes a bokortanyák telépülés-földrajzi jellegzetessége és alaprajzi

lag a genetikus típusuk. A Nyíregyháza környéki bokortanyák szétszórt típusú településeket mutatnak - tanyákat,különböző alaprajzú vidéki lakóhelyeket -.melyek (szétszórtak és kompaktok )zömmel központi mag nélküliek, mint az elsődleges település eredményei. Eredetileg pásztor-, később földműves települések voltak, amelyeknek a fejlődését a föld birtokosa, a földesúr diktálta. 2-10 ház összetömörülése és ezek fokozatos egybe-csoportosítása 40-50 gazdaságba, ezek szinte egy csoporttípusú falut alkotnak. Fekvésüket három fő tényező határozta meg: a felszín, a víz, a levegő. A házakat agyagból és vályogból építették, szalmával fedték a tetőket. A pénzügyi viszonyok javulása folytán hamarosan kőből és égetett téglából készültek a házak.Amíg a múltban egy település létesítésekor az embert, a földművest a tényleges elképzelései irányították a természeti lehetőségek (felszín, víz, termőföld) felhasználásában, a helyzetről maga döntött. A települések közötti összeköttetést szűk, túlnyomóan poros, rossz felületű utak alkották. A bokortanyák jelentős hiányossága a gyenge ellátottsága volt, hiányzott az iskola, a kultúra, az orvos. A föld gazdasági felhasználása eltérő volt.A szlovákok benépesült vidékre települtek, és életmódjukkal befolyásolták a helyi lakosság színtjét.Az adaptálódás bonyolult problémáját kellett leküzdeniük és meg kellett szerezniük a föld termékennyé tételének ismereteit. A "tirpákok" már a XVIII. században alkalmazták a határnak 3 részre való felosztását. Két részben vetettek és kapásokat műveltek, a harmadik részt ugaron hagyták, ahol az állatok legeltek. A talajt évente szántották