Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)
A kivonuló ezred létszáma: 82 tiszt, 2988 huszár és 3068 ló, 2367 karabély, 375 géppisztoly, 24 géppuska, 12-12 nehézpuska és gránátvető, 12 páncéltörő ágyú és 16 aknavető, valamint 60 golyószóró. 154 A Nyíregyházáról indított szerelvények Debrecen, Tiszafüred, Füzesabony, Hatvan, Budapest, Vác, Érsekújvár, Galánta, Trencsén, Zsolna érintésével a Jablonkai hágón át hagyták el az ezeréves határt, majd Katowice, Kielce, Radom, BresztLitovszk, Pinszk érintésével értek a kirakodási körzetbe, Luniniec vidékére. A szállítmányok útját nagyon megnehezítette a szovjet légifölény és a partizánok tevékenysége. Lukovtól kezdve a mozdonyok előtt kővel megrakott előfutó kocsik miatt a menetsebesség lelassult, s így a 4. huszárezred szállítmányai csak június 18-án érték el kirakodási helyüket: Bastyni. „Kirakás alatt kisebb partizánbanda pár lövéssel és kézigránátokkal próbál a vasúti állomás előtti sűrű aljfás erdőből zavart kelteni. De az erre a célra készenlétbe helyezett rohamszakasz szétveri azt...Bastyn mocsaras, magas erdőség közepén fekszik. Az osztály körkörös védelemre rendezkedik be a községben és állandó őrök fésülik át a környező terepet kb. 10 kilométeres körzetben. Bár az osztálynak Bastynban való tartózkodási ideje alatt nyugalom uralkodott, biztonságban sohasem érezte magát. A környező mocsaras erdőség közismert partizán terület volt. Sohasem lehetett tudni, mi történhet egyik óráról a másikra.." - írta Szabadhegy István , 155 Az 1. lovas hadosztály a kirakás után a Weiss vezérezredes parancsnoksága alatt álló 2. német hadsereg alárendeltségébe került. Ö egyelőre hadseregtartalékba helyezte Vattay altábornagy hadosztályát azzal a feladattal, hogy a környéket tisztísák meg a partizánoktól. A hadosztály környékén a mocsaras erdőkben ekkoriban kb. 10-13.000 partizán harcolt. Az újabb parancs értelmében azonban június végén, július elején a lovashadosztály zömét, benne a 4-es huszárokat mocsaras erdőségeken, rossz földutakon északabbra, Hanczewicze térségébe rendelték, s itt a hadosztály a Harteneck német lovashadtest kötelékébe lépett, melyhez még a 4. német lovasdandár tartozott. Július 3-4-én esett át a lovashadosztály a tűzkeresztségen Klecknél és Timkowiczénél. Itt a 4/II. huszárosztály támadási parancsot kapott, míg az ezred többi része Makay Attila ezredes, ezredparancsnok vezetésével harccsoport tartalékában maradt. Idézzük most Schell Zoltán ezredes leírását e napok eseményeiről: „A 4/4lovas század járőrei még az erdőben kisebb ellenséges járőröket űztek vissza, de elmulasztották ezt jelenteni, s így a századparancsnok abban a hitben volt, hogy előtte nincs ellenség...Bízván abban, hogy az egyik felderítő járőre falun már áthaladt, a biztonsági rendszabályokat mellőzve, századával lóháton, menetoszlopban vonult be a faluba...Midőn a század a falu közepére ért az ellenség minden oldalról hatalmas tüzet zúdított a gyanútlanul menetelő oszlopra. A századparancsnok, báró FallonKund Alfréd százados megsebesült, Gadányi László zászlós elesett és megsebesült még Ashbash Tyrus főhadnagy és Sághy-Ruszek Miklós hadnagy is. A legénység soraiban és a lovakban is súlyos veszteségek keletkeztek. A rend felbomlott és a század rendezetlenül özönlött vissza a faluból az erdő felé. Mialatt ez történt, a 4/Hhuszár osztály zömének az éle már az erdő északi szegélyéhez közeledett. Az osztályparancsnok, Szabadhegy' István alezredes a harckocsizaj hallatára előre vágtázott az erdő szegélyére és legerélyesebben közbelépett. Jó időbe telt, míg sikerült felfogni a 80
