Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

századot és rendezni a kötelékeket. A 4- század balsikerű szereplése felborította az osztályparancsnok támadási tervét. A megtépázott 4- század azonnali bevetésre nem jöhetett tekintetbe. A 6. század...túlerejű ellenséggel állt harcban...Mindezeknek a körülmények mérlegelése alapján az osztályparancsnok arra az elhatározásra jutott, hogy nem folytatja az elönyomulást, hanem az elért vonalban védelemre rendezkedik be...Lassan már esteledett., Az ellenség tüzérségi és aknavető tüze fokozódott, és mind újabb és újabb ellenséges erők avatkoztak be a harcba. A 4/H- huszárosztály 19 órakor már hadosztály erejű ellenséggel állt harcban..." Ezt a hadosztályt támadta meg a 4/4. és 4/6. lovasszázad és a támogatásukra kirendelt harckocsi alakulat Reök Attila százados parancsnoksága alatt. A támadás teljes sikerrel járt, s meghiúsitotta a lovashadosztály alakulatainak bekerítését. A túlerő elől azonban a 4. huszárezred is megkezdte a visszavonulást másnap reggel 6 óra tájban. „Lassan folyamatossá vált a 4- huszárezred visszavonulása. Egyik osztálya (a 4/1) a Giechowka-i felvételi állásban sikeresen tartóztatta fel a kelet és északkelet felől előnyomuló ellenséget, az ezred II. osztályának századai pedig lóháton, szétbontakozoitan a legtejelsebb rendben húztak ki az erdőből, a lóraszállás helyéről...A már szintén visszavonulóban lévő, szétbontakozoitan ügető I. osztályt dél felől, a legkevésbé várt irányból páncélosok meglepően oldalba támadták. Stipsicz százados páncéltörő ágyús százada most arccal délnek foglalt hirtelen tüzelőállást, néhány percen belül több ellenséges harckocsit kilőtt és tüzével előbb megtorpantotta, majd visszavonulásra kényszerítette a szovjet harckocsikat..." -írja Schell Zoltán .

156 A hadosztály végülis július 4-én kitört a kleck-i gyűrűből és rendben visszavonult nyugat felé, s halogató harcokat vívott a hadászatilag fontos Sluck-BresztLitovszki műút mentén a Szczara folyó kanyarulatai között. A nagy veszeségek miatt az ezred még megmaradt részeiből Szabadhegy alezredes parancsnoksága alatt három lovas és egy nehézfegyver századot szerveztek. A 4. század parancsnokságát a megsebesült Falion-Kund századostól Ibrányi László százados vette át. Az 5. század Szentgyörgyvölgyi Gábor százados parancsnoksága alatt maradt. A 6. század parancsnokságát a szintén sebesült Hámorszky Ervin százados helyett Kemény Beké Pál százados vette át. A nehézfegyver század parancsnoka Buitykay Béla százados. Ezekben a napokban a huszárok naponta harcoltak szétszakadozott századokban. Az ezredek gyülekeztetése nagy nehézségekbe ütközött és sokszor lehetetlen is volt. Július 9-én átszervezik az ezredet, visszaállítva a kétosztályos rendet, ám a mind emberben, mind lóban nagyon megfogyatkozott létszámok miatt az osztályokban l-l lovas és 2-2 gyalogszázadot alakítanak. A II. osztálynál a 4. és 6. század alakult meg gyalogosan, gyorsabb mozgatásukra, a fárasztó gyalogmentektől való megkímélésük és az anyag szállítása céljából a helyszínen megfelelő számú „panje"fogatokat rekviráltak. Az ezred vesztességeit ekkor pontosan nem ismerjük, a II. osztályét viszont feljegyezte Szabadhegy alezredes. Eszerint a 4/II. osztály létszáma: tiszt és legénység: 872. hiányzik 589 ember. Ló: 375, hiányzik 989 darab, melyek közül a beteglókülönítményből később sok bevonult. Fegyverzet: 31 géppisztoly, 19 golyószóró, 4 géppuska, 2 nehézpuska, 4 gránátvető, 5 aknavető. A két gyalogszázad állománya: 13 tiszt, 431 fő legénység, 89 ló, 15 golyószóró, 4 géppuska, 5 aknavető és 272 karabély. 90