Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

titkárrá pedig Miller János századost választották. Leszögezte az alapszabály azt is, hogy közgyűlést évente egyszer hívnak össze, az ügyeket egyébként a héttagú választmány viszi (Stoll Károly , Kenyeres János , Issekutz Lajos , Kertész Sándor, Balázs Gyula századosok, Mihalovics Károly gazdászati főhadnagy és Dudutz János hadnagy). A 4. huszárezred és előezredei történetének kutatására, relikviáinak (zászlók, jelvények, egyenruhák, az ezredek híres személyiségeit, ezredtulajdonosait, nagy csatáit ábrázoló festmények, versenydíjak) összegyűjtésére alakult a tudományos bizottság ( Wack Károly őrnagy, Kenyeres János , Balázs P. Gyula százados és Kukits László főhadnagy, könyvtáros tagokkal). A tudományos bizottság munkájának eredményeként az évek során nagyon szép és gazdag anyag gyűlt össze a kaszinó helyiségeiben. (Ezek a festmények, zászlók, tárgyak azonban a háborút követő zavaros időben sajnos elkallódtak. A kaszinó ezüst étkészletének darabjait és néhány ezüstserleget sikerült megmenteni, ezeket br. Splényi Géza őrnagy őrizte Németországban 1984-ig, amikor - az ezred tisztjeinek belegyezésével - ezeket a tárgyakat hazajutatta a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye részére.) A kaszinó keretében működött még a kezelő, a társadalmi, fellebbezési és a felügyelő bizottság is. A hagyományápolás, a bajtársiasság erősítése jegyében 1920-tól a volt 14-es huszárok évről-évre ezrednapon emlékeztek meg volt társaikról, a világháborúban elesettekről. Az ezrednap az első időkben augusztus 24-én, a bucsacsi roham napján volt. A római katolikus templomban tartott gyászmise után, a volt 14-es huszárok tisztikara a temetőbe ment, s koszorút helyeztek a 14. huszárezred itthon nyugvó hőseinek sírjára. 1925-től az ezrednapot október lJ^-ére tették át, azzal indokolva a döntést, hogy a volt tisztikar nagy része távol van az őszi dátum egy ilyen összejövetelre mindenképpen alkalmasabb. így tehát 1925. október 14-én reggel a templomban tartott gyászmisén 68 volt 14-es tiszt jelent meg, akik a mise után megkoszorúzták bajtársaik sírját, majd a vármegyeháza nagytermében közgyűlést tartottak, ahol v. Dienes-Oehm Tivadar nyugalmazott tábornok elnökölt. Ekkor tárgyaltak először érdemben a huszárlaktanya udvarán felállítandó hősi emlékműről. Az ezred bajtársi bizottsága korábban már megkereste Gerlóczy Gedeon budapesti műépítészt egy kb. 9 m. magas obeliszk elkészítésével, melyre 19 tiszt és 277 nyilvántartásban lévő elhunyt huszár nevét vésnék rá, de megörökítik a névtelen 14-es hősök emlékét is. A közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta az előterjesztést és percek alatt 117 millió koronát jegyeztek a költségekre, s elhatározták az ezred történetének megíratását is. Gerlóczy Gedeon 1926 áprilisában benyújtotta az emlékmű terveit,

113 ugyanakkor a bajtársi bizottság nevében v. Dienes-Oehm Tivadar , br. Buttler Sándor és Murányi László az alábbi levéllel fordultak a képivselőtestülethez: „Nyíregyháza város régi háziezredének, a volt cs. és kir. 14-ik huszárezrednek tiszti kara s önkéntesei elhatározták, hgy a világháborúban elesett hős bajtársak emlékét méltó módon megörökítik. A megindított mozgalom eredményes volt, s az emlékoszlop már a folyó év őszén - minden valószínűség szerint - október 14-én, az erzednapon leleplezhető lesz. A hatalmas méretű, turullal ékesített oszlopot a laktanya területén, a kapu bejáróval szemben, a törzsépület előtt lévő kis parkban óhajtjuk elhelyezni, 67