Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

azon a helyen, ahonnan elesett bajtársaink lelkesedéssel, bizakodással, halálra szánt bátorsággal indultak utolsó útjukra. Ezen a helyen, a laktanya területén akarjuk az emlékoszlopot felállítani azért is, hogy mindig s állandóan szem előtt legyen az a régi 14es huszárok mostani és jövőbeni utódainak, hirdetvén nekik a magyar huszár áldozatos hazafiasságát, vitézségét, önfeláldozásra való bátor készségét, hogy így az elesett hősök szelleme termékenyítse meg a késő utódok fogékony lelkét. Hisszük, hogy kegyeletes tervünket a tekintetes Képviselőtestület is megértéssel fogadja, mégis tekintettel arra, hogy a laktanya városi tulajdon, a Képviselőtestület engedélyét és hozzájárulását kérjük ahhoz, hogy az emlékoszlopot a város tulajdonához tartozó laktanya területén állíthassuk fel..."

114 A képviselőtestület beleegyező válasza mellett még 800 pengős segélyben is részesítette a bajtársi bizottságot, s így 1926. októbr 14-én fel is avatták a turulos emlékművet, melyen ott díszelgett a 14-es huszárok I. világháborús jelvénye is. 1929 decemberében ismét emlékünnepséget tátották, csakhogy most a 4. huszárezred emlékezett vissza fennállásának 10. évére. A római katolikus és református hálaadó istentiszteletek után a tiszti kaszinóban, az eseményt megörökítő emléktáblát leplezte le Wack Károly alezredes, ezredparancsnok, majd a díszebéden Halmay Barna ismertette az ezred tízéves történetét.

115 Két év múlva, 1931 november elején emlékezett meg a város a 14. huszárezred bevonulásnak 40. évfordulójáról. Ez az ezrednap nemcsak a 40 éves évforduló miatt volt jelentősebb a többinél, hanem azért is, mert a bajtársi bizottság még 1931 augusztusában elhatározta, hogy egyrészt az ezrednapot a bevonulás napjára, tehát november 3-ára teszik át, másrészt kérelemmel fordultak a városhoz, hogy a Nyíregyháza különböző temetőiben nyugvó 7 volt 14-es tiszt számára a város egy díszsírhelyet engedjen át. A képviselőtestület nagylelkűen az északi köztemető VII. táblájában egy 10 személyes helyet engedett át díjtalanul, sőt az építés költségeihez is hozzájárult 400 pengővel. 1931 október végén aztán ide temették Bugarszky Sándor főhadnagyot, Wehle Ágoston századost, Vlahovits Vidor főhadnagyot, Ferber Béla főhadnagyot, Vériessy Gyula főhadnagyot, Tschurl Frigyes őrnagyot és Pók Dezső hadnagyot.

116 Egy év múlva temették bajtársai mellé Simig Ernő ezredest, majd 1935-ben br. Splényi Viktor ezredest. Az ezredünnep impozáns találkozója volt a régi huszároknak, kik közül nem egy a régi egyenruhájában érkezett az ünnepre. Az utcákon nagy feltűnést keltett a „boldog békeidők" ruhája, az aranyzsinóros kék atilla, a vörös nadrág, a fekete lószörforgós vörös csákó, melyeken meglátszott, hogy gazdájuk féltő gonddal óvta őket. Az ezrednapra érkezett a városba Vécsey Ede altábornagy; Strunz Jenő ezredes egyenesen Bécsből. A megjelentek között volt Ányos Aladár altábornagy, Elekes Gábor , gr. Hoyos József, Füzesséry Elemér alezredesek. Simig Ernő és br. Splényi Viktor ezredesek a régi ezred egyenruháját öltötték fel a nagy napra. Részt vett az ünnepségen v. Déschán Benő tábornok is, valamint a Hadik-huszárok tisztikara Wack ezredessel az élen. Mellette Marjay Keresztély őrnagy az ünnepség egyik lelkes szervezője. Reggel kilenc órakor gyülekezett az ünneplő közönség a kaszárnya tiszti kaszinójában. „A régi bajtársak gazdag emlékek felidézésével járják be a tiszti kaszinó rég 68