Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

A nagy lovassági laktanya és a közös huszárok A XIX. század utolsó harmadában a városi ipar, kereskedelem fellendítése érdekében nagyarányú építkezések indultak meg Nyíregyházán. Már akkor felmerült a képviselőtestületben az a gondolat, hogy egy teljes létszámú huszárezred számára kellene engedélyt kérni a közös hadügyminisztériumtól. A városatyák az 1880. március 19-i közgyűlésen kijelentették, hogy a város talaja nagyon alkalmas a lovasság részére, a kiterjedt sík, füves mezők kitűnő gyakorlótérül szolgálhatnak. Nem minden hátsó szándék nélküli a huszárság idekérésének ötlete. Idézzük tovább a közgyűlési jegyzőkönyvet: „A kaszárnyaépítés esetében a városban nagyobb számú katonaság lévén összpontosítva, a katonaság élelmi, egyéb szükségletei fedezése nagy piacz forgalmat idéz elő, mely a polgárság körébe szivárogván, az által a város polgársága anyagilag gyarapodik, mint Kassa, Eperjes, Miskolcz, Nagyvárad, Arad."

29 A megközelítően ezer katona és ló itteni elhelyezése után a fogyasztás ugrásszerűen nőne, föllendülne a város ipari és kereskedelmi forgalma, s nem utolsósorban a társadalmi élet is fölpezsdülne. A kérelem fölterjesztése után, az augusztus 12-iki közgyűlés jegyzőkönyvében már azt olvashatjuk, hogy a közös hadügyminisztérium egy közös lovasezred állomáshelyéüljelölte ki Nagykállót és Nyíregyházát úgy, hogy egy lovas osztálytörzs és három század Kallóban, az ezredtörzs, osztály törzs és három század pedig Nyíregyházán fog állomásozni. Egyben felhívták a várost, hogy alakítsa meg a laktanyaépítő bizottságot, és mutassa be az előkészületeit a laktanyaépítésre.

30 A képviselőtestületet ez a határozat nem elégítette ki, s 1880. november 3-án küldöttséget indítottak a magyar királyi honvédelmi miniszterhez, azzal a kéréssel, hogy a Kálióba tervezett alakulatokat is Nyíregyházára irányítsák, hisz a kallói volt megyeháza semmiképpen sem felel meg kaszárnyának.

31 Az ajánlat eredményéről a küldöttség december 7-én számolt be. Ok Budapesten elmondták, hogy a volt megyeháza át nem alakítható, ivóvize sem jó, az épület az egészségügyi követelményeknek nem felel meg. Ugyanakkor előadták azt a tervet, hogy a város az ezredtörzs, osztály törzs és három század részére azonnal, míg a másik osztály részére a laktanyát 1888-ra felépíti. Az ajánlatot a minisztérium elfogadta, s utasította a várost a laktanyaépítő vegyes bizottság polgári tagjainak kijelölésére, míg a katonai tagokat a császári és királyi kassai VI. hadtest fogja delegálni. A december 7-iki ülésen még a bizottsági tagokat is megválasztották: Krasznay Gábor polgármester, Bencs László tanácsnok, Horváth Gyula városi mérnök, dr. Meskó 19