Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

III. Anyagbeszerzés, értékesítés

ság elnyerésekor állapítottak meg, akkor ugyanis a mesterek kor szerinti árusításának jogát hagyták jó vá.Harminchárom mester irta alá azt a folyamodványt, amelyben kérik az árusítási rend megváltoztatását. Nyíregyháza város Polgármesteri Hivatala az ügyet kivízsgálta és a 33 mester közül 12-t illetéktelen panaszosnak talált: 1 mester más kelméit árulja, 6-ar. vásári munkát nem készítenek, 3 mester nöi szabó, 2 pedig "német szabású öltönyöket készít". Ugyanakkor a tíz legrégebbi mester ragaszkodott a régi rendhez. A szabó céh biztosa úgy vélte, hogy tekintetbe kell venni azt is, hogy 'ezen öregebb mesterek a czéh használatában lévő tanácskozásra és árulásra szükséges házat magok megadóztatásával s általok. ..

hi telezett pénzösszeggel valóban áldozatkészséggel megvásárolták. " Ezért a céhbiztos javasolta, hogy az idevonatkozó ipartörvény 178.§ c. pontja alapján az öreg mestereket meg lehet hagyni az addigi régi szokáson alapult árulhatási jog élvezetében, a többiek pedig az általuk kért nyílhűzás szerint alakithatják ki az árusítási rendet. Több utalást is találunk arra, hogy egyes céhek saját árusító helyek létrehozására törekedtek. A nyíregyházi céhek mellett más mezővárosok céheinél is megfigyelhető ez a törekvés. A nagykállói csizmadia céh 1838. szeptember 15-én vásárolt egy telket a földesúrtól 750 váltóforintért és esztendőnként! 5 pengő forint lefizetése mellett,hogy azon egy ún. áruló színt építsen. Az építés költségeit a mestereknek kellett összeadni, ezért a céh úgy határozott, hogy a "remekes mesterek" mindegyike 11 váltó forintot, az ezután céhbe álló mesterek pedig 25 váltó forintot fizessenek, a mesteremberek gyerekei ennek az 115. SzSzMLt. V. B. 154. 2/75. 1859:25.