Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

III. Anyagbeszerzés, értékesítés

összegnek csak a felét. A pénz befizetésén tűi a mestereknek az építkezésen is részt kellett venniük, vagy aki nem tudott, annak gondoskodnia kellett maga helyett napszámosról. Az 1836. december 3-án tartott közgyűlésen jelentették, hogy az "áruló Szín tökéletesen felépítődött", azonban az addig összeadott pénz nem fedezte az építés költségeit. Ezért űgy határoztak, hogy az ezután céhbe álló ifjak 50 váltóforintot, a mesteremberek gyerekei 25 váltóforintot kötelesek fizetni "akár férfi gyerek, akár leány". A következő közgyűlésen,amit egy héttel később tartottak Í1836. dec. 11.) meghatározták a színben történő árusítás rendjét és módját. Reggeli harangozáskor kell kinyitni a szolgáló mesternek a szín ajtót,nyitás után minden mester a saját locusán (helyén) rakhatta ki az áruját. Szigorúan megtiltották a vevő csábítását, aki erre vetemedett, azt 30 xr büntetéssel sújtották. Előírták azt is,hogy mesterember csak tisztességes öltözetben árusíthat, ha ujjas nélkül vagy gatyaszárban jelent meg valaki, azt 12 xr-ra büntette meg a céh. A nyíregyházi csizmadiáknál már 1818-ban az önálló céh megalakulása utáni első gyűléseken felvetődött egy önálló árusító szín felépítésének gondolata. De csak 1829-ben sikerült egy erre alkalmas telket venni, és maga az épület 1833-ban készült el. Ez egy 540 n»2 nagy hodályszerű építmén

y,amelyben piaci napokon árusítottak a csizmadiák. A nyitás előtt itt is meghatározták az árusítás módját és rendjét. Ez kor szerint történt, a számozott locusok (helyek) közül az első helyek mindenkor az idősebbeket illették meg, azután következtek a fiatalabbak és a leg116. SzSzMLt. IX. 5. A nagykállói csizmadia céh iratai 1829-1868. f. 11-13.