Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

III. Anyagbeszerzés, értékesítés

engedély alapján. Ezt a jogukat 1841-ben a baktai elöljáróság újra biztosította. A mesteremberek a vásári rendet gyakran kijátszották, áruik minél magasabb áron történő eladása érdekében. Ezért a vármegye többször szabályozta az árusítási rendet.1807-ben eltörölték "azt a szokást, mell y szerint az idegen mester embereknek a Barom Vásár ideje alatt nem szabad volt árulni", vagyis nemcsak a helybéli mesterek árusíthattak az állatvásár ideje alatt, hanem az idegenek is, valamint az azt követő napokon is, amikor az egyéb termékek cseréltek gazdát. így a helybéli mesterek törekvése a konkurrencia kizárására nem vezetett eredményre. Szokásban volt az is a mesterek körében, hogy a vásárok napján későn kezdték el a portékáik kirakákását,ezáltal a vásárlás idejét megrövidítették,termékeiket drágán adták,ugyanakkor ez "a népnek tolongásra adott okot". 1838-ban ugyancsak szabályozni kellett a "mesteremberek es kézművesek által elkövetni tapasztalt . . . visszaéléseket. " Ismételten panaszként merült fel, hogy a mesterek áruikat "sokkal későbben szokták kirakni,

s ezáltal a vevőket az időbe megszórd tani, hogy portékájukat kényökre emelt áron adhassák... " ezért a vármegye a termékek kirakásának idejét egységesen mindenkire kötelezővé tette: "...Ezután az országos vásárok alkalmával az oil y helyeken, ahol az előtte való napon Barom Vásár tai— tátik, a Barom Vásár napján délután Télbe egy, - Nyál— ba pedig két órakor, - ahol pedig tsak egy nap tartat ik a vásár, ott aznap reggel Télbe Kilencz Nyárba 110. SzSzMLt. IX. 8-9. Nyírbátori céhiratok 1833, 1858. 111. SzSzMLt. V. A. 101/d. 37/37. 1807.