Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 1. A céhek kialakulása

Kalló a XIX.század folyamán fokozatosan elvesztette korábbi jelentőségét, szerepét mindinkább átvette Nyíregyháza, amely dinamikus fejlődése következtében egyre inkább a megye legjelentősebb településévé vált. Az 1820-as években Kálióban is alakultak új céhek, főleg azokban a mesterségekben,amelyek korábban nem rendelkeztek privilégiummal. 1821-ben az asztalos, üveges,ács mesterek szereztek közösen kiváltságot, 1822-ben a tímárok és vargák közös céhe jött létre, 1827-ben a szürszabók váltottak céhprívílégiumot a böszörményiekkel közösen.1825-ben a kőművesek adtak be céhalakítási kérelmet, de privilégiumot nem nyertek. 52 ***** A viszonylag korai céhalakulások sorába tartozott még Kisvárda.Sajnos céhprivílégíumok,kiváltságlevelek nem maradtak fenn, csak néhány céh tárgyi anyaga, elsősorban pecsétnyomók,amelyek puszta létükkel is bizonyíthatják egy-egy hajdani céh létezését. Kisvárda a középkor folyamán Felsőszabolcs legjelentősebb településévé vált. Ezt részben földrajzi fekvésének köszönhette, országos jelentőségű útvonalai metszéspontjában helyezkedett el. Munkács és Beregszász, valamint Szatmár felől a Tíszakanyaron át vezetett út Királyhelmec, onnan Kassa, a Szepesség városai és az északi bányavárosok felé. Az ország belső részei felöl, Debrecen és Nagykálló elérése után a Rétköz mellett a Nyírség szélén haladt tovább az út Záhony és Salamon között a tiszai átkelőhely felé,onnan tovább a Vereckei szoroshoz. A kelet-nyugati útvonalnak Várdától keletre két fo ága volt (Munkács,Beregszász ill. Szatmár felöl),amelyek Vár52. CÉHKATASZTER 2. 314.