Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)
érték már. Megkérdezik, hogy az egyház a malmot nem adjae el? A presbitérium nem-öt mond, sőt kijelenti, hogy ha Fonciera biztoísításra el nem fogadná, más társulatnál fogja azt biztosítani. 1907-ben a gondnok kérdést intéz a presbitériumhoz, hogy mi tévő legyen a malommal, rnely az oly csekély jövedelmet ad, hogy a szükséges javításokat sem tudják belőle fedezni.-A presbitérium áldozatok árán is fenntartja a kásamalmot. 1908-ban ismét elhangzik ez a kérdés,s ekkor a: Presbitérium a gondnokot, Szabó Benjámin és Bece Sándor presbitereket megbízza, hogy a malmot árverésen 15 nap alatt adják el. Úgy látszik azonban, hogy ez nem sikerült,mert 1910. február 13-án még felolvasták Ehrenreichnek, Uray Zoltán malomtulajdonoa mázsálójának beadványát, melyben a tőszóién tervezett útépítéshez követ kér, a malombérletre pedig ajánlatot tesz. (Évi 60 korona mellett bérletbe venné. ) További írások már malomjövedelemről nem beszélnek. Egyetlen bejegyzéssel találkozunk még, de ez nagyon döntő: 1913. október G-án a gondnok a gyűlésen a lebontott szárazmalomról beszél. Azt kéri, hogy a lebontott szárazmalom helyét a palánkokból rekesztesse bé az egyház. A gondnok ezen munka elvégeztetésére felhatalmazást nyert. A bekerített területet pedig nyílt árverésen a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe kiadta. Még ugyanezen évben az egyház a Sziget nevű ingatlanából 600 négyszögöl területet a Tarpa és Vidéke Szövőházíipar céljára 3500 forintért a felsőbb egyházi hatóság beleegyezését kérve eladott. Ez a GOO ölnyi terület közvetlenül a magtár mellett (ma Tájház) terült el. A megmaradt területből a szövőipar céljára épült a munkaterem, a háta mögött pedig a tanítóknak mértek ki kertrészt, 5-5 diófával. 89