Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Az épületek karbantartása szintén Jelentős kiadási tételként szerepelt a mindenkori feljegyzések és számadások között. 1860. október 11-i bejegyzés szerint 3 forintot adtak a molnárház befedésére vett 3 szekér szalmáért, de 3 év múlva már komolyabban kellett foglalkozni az épületek ügyével. "1863. július 5-én egyháztanácsi gyűlés tartván a nagytiszteletü esperes, helybeli lelkész elnöklete alatt, az első számban tárgyaltatott a következő: a malmok fedélzeteinek egy része, a malomház tetőzete és a ház fiókja zsindelyezésének megavulása miatt rombaindulván,' kérdésbe hozatott annak mielőbbi kijavítása. Mint halaszthatatlan teendő, mielőbbi végrehajtásul tüzetett ki, s a gondnok megbízatott arra, hogy Beregen, vagy Beregújfaluban zsindelyvétel iránt a szükséges lépéseket tegye meg és legalább ötezer zsindelyt vásároljon. Hazahozatására nézve a szükséges intézkedést tegye meg s a hiányokat igazittassa ki. Ugyanekkor a molnárház megtekintetett, s a molnár szorgalmazott kivánsága figyelembe vétetett. Szükséges-e új házat a mostani meglevő helyett építtetni, vagy tetőzetét teljesen ki lehet javitani? Gondnok felnézés után úgy találta, hogy új ház építtetésének szükségessége ne következzen még be, tetőzete pedig kevés igazítással kijavítható és ennek megtétetése a gondnokra bizatott. " A korábbi években ilyen gondjai nem voltak az egyháznak, mert a malmok és tartozékaik külső és belső felújításának munkálatait a városgazdával végeztették el. Az egyház csupán megkapta az eladott életnek reá eső részét, ezért cserébe belement abba, hogy számára kedvező módon a malmot a várossal közösen bírja. Amikor azonban a várost kizárták a közös haszonból, megszaporodtak a gondok,s ettől kezdve találjuk a gondnoki elszámolásokban azokat a 71