Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

beírásokat, amelyek az egyház kizárólagos gondjairól és örömeiről tanúskodnak. Ennek ellenére az évi négy egyenlő részletben befolyó haszonbér és a malmok vámjából összegyűlt élet mindig komoly jövedelemhez juttatta az egyházat, így nem okozott különösebb nehézséget az épületek jókarban tartása. A malmok nagy igénybevételét jelenti, hogy miután 1863-ban a malomház tetőzete és a molnárház fiókja zsindelyezése befejeződött, ismét malomkövet vásároltak Mursalyból. A köveken éjszaka is dolgoztak: vágták a követ, amikor is egy font gyertya 46 krajcár értékben használódott el. A fellendült őrlési kedv miatt az egyház megfogadta Keresztyén Sámuel kovácsmestert a mindig szükséges kovácsmunkák elvégzésére, hogy hiba miatt feleslegesen ne álljon egy percet sem a kövek forgása. A malmok működése során befolyt bevételekről igen részletes kimutatásokkal rendelkezünk,az 1860-as évekből. 186b-ben a malomban összegyűlt és eladott élet ára 291 f 71 krajcárt tett ki, a kásáért és a tengeriért 25 f 85 kr-t kapott az egyház. 1866 márciusában a búza és a kétszeres árából Bedé János gondnok 112 ft és 55 kr-t fizetett be az egyházpénztárba,míg a tengeriért 3 ft 20 kr-t. Szécsi András algondnok a tengeri és a kása áráért 51 ft 92 kr-t adott be; a kimutatások szerint a vevők folyamatosan vásárolták az életet, folyamatosan jött a pénz is. A kiadások között 1867-ben a molnárház befedésére kiadott 10 Rhénes forint szerepel ; az ott dolgozóknak, valamint azoknak, akik a kéményt tapasztották, kenyeret és 2 icce pálinkát adtak 44 krajcár értékben. Az 1868-89. egyházi évben eladtak 22 köböl 2 1/2 véka búzát, 20 köböl kétszerest, 9 köböl 3/4 véka kását. A kiadások között ilyen tételek szerepelnek: 72