Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

azt, amelytől a forgalom fellendülését remélték. Az egyházt.anács elhatározta, hogy a "tómedernek azon rcszin, ahol a Sziget keleti vége van, hányattasék egy út, mélyen a városnak arra terülő résziről a templomba, iskolába, az egyház malmaiba könnyebb járulhatás nyílhasson. S az azon túleső terület pedig hagyassék fel az egyháznak jövendöb"1i használatra faiskolául, gyakorlati kertészkedésül, wij;y más szabad rendelkezés melletti hasznot hajtó helyiségül . Némi hatalmi villongás után (melyben a város bírája, Esze János további két telket akart kihasítani az egyházi tulajdonból, s emiatt éles összetűzésbe keveredett az egyházgonrtnokkal, majd lehiggadván bocsánatot kért) az út megépült.s az egyház akarata érvényesült. Szükség is volt az ut megépítésére, hiszen az eklézsia szép bevételt húzott a malmokból,s érdekében állt a forgalom akadálytalan fenntartása, növelése. Azonban nem öncélú volt ez a pénzbeszedés: a malomhaszonból jelentős összeget fordítottak az iskolák fejlesztésére is.s a tanítók javadal itid/<is át is pótoltak belőle. Nemcsak utat építettek a templomhoz, malómhoz, iskolához, hanem molnárházat is, annak rendbent.ar tár.iirol is gondoskodtak. Kétségtelenül több oka is volt annak, hogy a tarpai malomüzem a műit század derekán fellendült. Az egyház hívei kó te lességüknek érezték, hogy gabonájukat a saját egyházuk malmában őröltessék, míg a többi tarpai malomba a vidékiek hozták a gabonájukat. A fellendüléshez az is közrejátszott,hogy állandóan jókarban tartották a malmot, törődtek vele. Sokat jelentett, hogy a községnek vásárjoga volt (esztendőnként három szabad vásár és minden keddi napon hetivásár), így sok idegen megfordult a településen. A falvak népei szívesen jöttek a híres tarpai vásá68