Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

szegyűltek előtt az árverés előtt kihirdették, hogy az árverezni szándékozó - megbánás, tehát visszalépés esetén - 30 új forintot köteles fizetni, továbbá, hogy az egyház a két malmot jó karba helyezve tartozik átadni, s két malomkövet május első napjáig tartozik ahhoz hozatni, valamint később molnárlakot is kell építenie; kikötötték azonban, hogy minden 4 új forint alatti szükséges igazittatás költségét a bérlő köteles viselni. Az árverést 241 új forint évi díjfizetés mellett Esze Sándor kezelőgondnok "vette át, s a kötlevél megíratván, azzal együtt a malomban található egyházi vagyonról az inventárium is felvétetett.Úgyszinte a malomba múlt év december 23-ától begyült vámélet eladás végett az egyház javára kiméretett. * Az eredmény: búza: 1 1/4 véka, kétszeres: 2 3/4 véka, vegyes: 5 1/4 véka, tengeri :• 3 3/4 véka,amit a kezelő gondnok számadásába írtak át, úgyszintén a kiosztott 3 véka kása árát is.A haszonbérbe kiadott malom leltára a következő tárgyakból állt: 1. Két fiókos szuszék 2. Két vámszedő köpécze 3. Két kővágó csákány 4. Két lakat Az egyháznak tehát szép és nagy jövedelme volt abból, hogy malmokat tartott. Olcsón és jól őrölt a malom. A színtiszta református község lélekszáma ebben az. időben közel 3 ezer fő volt. Pontosan tudjuk ugyanis, hogy 1840ben 2607 volt a lelkek száma, az ágyszám 806, az új házasok száma pedig 21. Az előző évek statisztikája állandó növekedésről ad számot, eladdig, hogy a Tiszahát legnagyobb lélekszámú gyülekezete lett a tarpai.A növekvő népszaporulat, a mezővárosi rang követelő igénye volt akkor is, hogy fejlesszék a mezőváros úthálózatát is, különösen 67